A magyar ércbányászat és fémfeldolgozás telephelyei, jelentősége.

XIV.B. A magyar ércbányászat és fémfeldolgozás telephelyei, jelentősége.

A kohászat fő telepítő tényezői:

- a kokszolható feketeszén közelsége

- az energia

- ércek előfordulása

- szállítási útvonalak

- fogyasztópiac

Mindezek alapján Magyarországon két kohászati ág, a vas és alumíniumkohászat alakult ki.

Vas és acélkohászat: Alapanyagai a vasérc, a koksz, a mészkő, a hulladékvas, az ötvözőanyagok. Vasércet teljes egészében importból szerzünk be, főleg Ukrajnától. A koksz nagy része szintén import, kisebbik részét a dunaújvárosi kokszolómű állítja elő mecseki feketeszénből. Mészkőből és hulladékvasból önellátóak vagyunk, az ötvözőanyagok közül pedig Úrkút környékén bányásznak mangánt, a többit importáljuk. A jelentős import miatt vaskohászatunk szállítási útvonalak mellé települt. Az egyik fő központ Dunaújváros amit a Fekete-tengerről feljövő hajók látnak el alapanyaggal (kivéve mostanában, amikor a lebombázott jugoszláv hidak miatt nem járható a folyó alsó szakasza). Itt a vas és acélkohászatra lemezhengerüzem és csőgyár is települt. A másik központ a Borsodi-medence. Keletkezése idején helyi vasérc és az erdők fája jelentették a telepítés fő okát. Később az Ukrajnából érkező vasúti alapanyagszállításra támaszkodott. Központjai Miskolc (Diósgyőr), Ózd. A fémfeldolgozás is itt, valamint Salgótarjánban jelentős. Ezt az iparvidéket erősen megviselte a rendszerváltás, Ózdon a nagykohót lebontották, helyette jelenleg miniacélmű üzemel, Miskolcon is válságból válságba vánszorog a kohászat, miközben milliárdokat nyel el fenntartása. Mindez jelentős munkanélküliséggel párosul, átlagosan is meghaladja a 20 %-ot, de vannak olyan települések is, ahol a lakosság 50 %-a munkanélküli.

Alumíniumkohászat: Alapanyaga a bauxit, amit Magyarországon a Bakonyban és a Vértesben bányásznak (Fenyőfő, Halimba, Iszkaszentgyörgy, Kincsesbánya). A bányák többsége mélyművelésű, ezért viszonylag drágán termel. Több bányát azért kellett bezárni, mert a karsztvízszint alatt feküdt, így először a karsztvízszintet kellett csökkenteni, hogy bányászni lehessen. A karsztvízszint csökkenése viszont források elapadásához vezetett , így száradt ki a tapolcai tavas barlang, és csökkent a Hévízi-tó forrásainak vízhozama. Mivel a gyógyidegenforgalom nyeresége jóval nagyobb, mint a bányászaté, inkább bányát zártak be, nehogy kiapadjon a tó (jelenleg emelkedik is a vízhozam).

A bauxit feldolgozásának 3 szakasza van:
1) Timföldgyártás: alapvetően vízigényes, ezért folyók mellé települt , mint Mosonmagyaróváron és Almásfüzitőn, vagy a hegyekből kitermelt karsztvízre, mint Ajkán. A mosonmagyaróvári gyár nem elsősorban a kohóknak termel, hanem más célokra használható különleges timföldeket és egyéb vegyületeket állít elő (pl. műkorund, amiből s „smirgli” szemcséi készülnek).

2) Alumíniumkohászat: A timföldet elektromos kemencékben olvasztják meg, ezért ez az ágazat igen sok villamos energiát használ. Ezért került alumíniumkohó Várpalotára, ahol a helyi szénerőmű áramát használja fel. Ugyanakkor a kohászat éppen emiatt épült le fokozatosan, hiszen más országok a hazainál jóval olcsóbb vízenergiával tudnak kohósítani, ezért olcsóbban tudnak alumíniumot előállítani (pl. Norvégia ).

3) Alumíniumfeldolgozás: Az alumíniumot részben öntéssel, részben hengereléssel dolgozzák fel. Ilyen üzemek Budapesten és Székesfehérváron vannak, de az utóbbi időben megtelepültek Győrben is (VAW- az Opelnek, Audinak gyárt hengerfejeket és más öntött alkatrészeket).

Színesfémek: Magyarországon sem bánya sem kohó nem üzemel jelenleg. Ugyanakkor mégis jelentős készletekkel rendelkezünk, főleg rézből, Recsk környékén a Mátrában. Kitermelését akadályozza, hogy nagy mélységben helyezkedik el, ezért csak jelentős költséggel lehet felszínre hozni. Kitermelése akkor kerülhet szóba, ha a világpiaci árak tartósan megemelkednek.